Az építőiparban használt anyagok és technológiák fejlődésének köszönhetően a helyileg kikevert vakolatokat egyre inkább háttérbe szorítják az előre kevert, zsákos szárazhabarcsok. Ezek legnagyobb előnye, hogy elegendő csupán az előírt mennyiségű vízzel elkeverni és szinte azonnal dolgozhatunk vele. A szárazhabarcsok mellett szintén nagy népszerűségnek örvendeken egyszerű használhatóságuk miatt a vödrös nedves vakolatok is.
A fenti előnyök miatt egyre többen döntenek úgy, hogy szakember fogadása nélkül, házilag állnak neki a vakolási munkálatoknak. Nem árt azonban előtte tisztában lennünk az alapvető vakolási hibákkal és ezek javításának módszereivel.
Alapfelület előkészítése
A tartós vakolat jellemzője, hogy megfelelően szilárd réteget képez a falon, amihez az alapfelületet gondosan elő kell készítenünk. Kellően száraznak kell lennie és mentesnek a portól és más szennyeződésektől, valamint semmiképp ne dolgozzunk fagyos felületre. A laza felületeket el kell távolítanunk és kijavítanunk, hogy ne a már felhordott vakolattal együtt váljon le később. Tartós vakolatot kizárólag egyenletes nedvszívó- és tapadóképességű felületre lehet készíteni. Ezt alapozóval tudjuk biztosítani, ami tapadóhidat képez az alapfelület és a vakolat között. Nagyon fontos, hogy figyeljünk arra, hogy a vakolatot a csomagoláson feltüntetett alapfelületen használjuk, mert nem minden habarcs tapad meg bármilyen felületen.
Alapvakolat
Szintén tartsuk szem előtt a gyártó instrukcióit az alapvakolat felhordása során, melyek meghatározzák pl. a réteg maximális vastagságát, hogy géppel vagy kézzel hordjuk fel, illetve a felületképzés módszerét is. Amennyiben több rétegben kell felhordanunk a vakolatot nagyon figyeljünk oda, hogy a száradási időket pontosan betartsuk. Az egyes rétegek között a száradásra csak addig kell várnunk, amíg az első réteg kellően megszilárdult, de még eléggé friss ahhoz, hogy a következő réteg felhordásával együtt alakuljon ki a megfelelő tapadás. Ezáltal a rétegek együtt fognak egy szilárd felületté összeállni.
Időjárási körülmények
Ebből a szempontból a vakolás nagyon hasonlít a betonozáshoz, hiszen ugyanúgy a nedves technológián alapszik a felületképzés. Ahogyan a betonozást, úgy a vakolást sem érdemes a leghidegebb hónapokra időzíteni, amikor az alacsony hőmérséklethez magas páratartalom társul. Ekkor a kötési idők jelentősen megnövekednek, a felületek túlnedvesedhetnek. A vakoláshoz legalkalmasabb időjárási körülmények az áprilistól októberig tartó időszakban vannak, azonban figyeljünk arra is, hogy a nyári hőség és a tűző napsütés ugyancsak negatív hatással bír a vakolat minőségére. A napsütés hatására leállhatnak a kémiai reakciók még a megfelelő kötés előtt, a víz elpárolog és repedező, visszapattogó felületet kapunk eredményül.
