Az ősz előre haladtával egyre több munkát jelent a térkő burkolat lehulló falevelektől történő megtisztítása. Amikor a levelek bomlásnak indulnak, szerves anyagok oldódnak ki belőlük, amik elszínezik a térkő felületét. Az elszíneződés mellett az ősz végén és a téli időszakban a fagy károsíthatja leginkább a térkövet.
A tévhittel ellentétben nem konkrétan a fagy jelenti a problémát, hanem a nagy hőmérsékletingadozás, tehát a fagy utáni felmelegedés, majd az újbóli jelentős lehűlés. Ilyenkor az olvadó víz beszivárog a térkövek közötti hézagokba és legközelebb ott fagy meg. Mivel szilárd halmazállapotban nagyobb a térfogata, felfelé tolja a burkolatot, így az felpúposodik.
A legalapvetőbb megoldás erre a problémára, ha már a burkolat lehelyezése előtt gondoskodunk a terület megfelelő vízelvezetéséről, hiszen a nedvesség így be sem tud jutni a résekbe. A terület kaphat egy enyhe dőlést, és kialakíthatunk árkokat is, amikkel még a lakóházunk alapját is meg tudjuk védeni. A legtöbb esetben a létrehozott lejtés és az árkok már elegendőek lehetnek, hogy a víz ne okozzon helyrehozhatatlan károkat épületeinkben és a burkolatokban.
Egy másik megoldás, ha a térkő burkolat lerakása előtt szakszerűen alakítjuk ki a rétegrendet. Ezáltal az esetlegesen befolyó víz könnyedén elvezetődik a talajba és nem áll meg, majd fagy meg újra a hajszálrepedésekben. A legalsó réteghez kiválóan alkalmas a zúzottkő pár cm-es vastagságban, megfelelően tömörítve, majd ezt követheti az apró szemcséjű murva. Végül az ágyazatot kell kialakítanunk, amihez a legalkalmasabb a megfelelő minőségű homok, amiből 2-4 cm-es réteget kell leraknunk.
Alkalmazhatunk kültéri fagyálló ragasztót is a térkövek alatt, aminek köszönhetően nem maradnak hézagok, amiken keresztül a víz be tud jutni a burkolat alá.
A legbiztonságosabb megoldást azonban az jelenti, ha a fentieket kombináljuk, így biztosak lehetünk benne, hogy az időjárási körülmények nem tesznek kárt a burkolatban, így az évtizedekig megőrzi megjelenését és betölti eredeti funkcióját.
